Elkészült A csodaszarvas – Kezdődhetnek az Úthibák!

Ha jól számolok, nagyjából másfél esztendei munkám van benne, de talán az is lehet, hogy sokkal több, hiszen Benes László A csodaszarvas című képregénye – öt részben – 2020. november 19-én kezdődött el – vagyis aznap jelent meg az első része – a Családi Körben, a Sajtótörténeti feljegyzések ciklusában, a Buksi-sorozatban. Akkor még fekete-fehérben és rettenetesen rossz minőségben... Viszont ez volt akkor már ennek a képregénynek a második publikációja, másodközlése, ugyanis korábban, ugyancsak fekete-fehérben megjelent már a [Szabad] Hét Nap Kalendáriumában is.

Azon a nyáron, néhány hónappal az első rész megjelenése előtt kaptam meg a szerzőtől Zentán, a Trocadero kiülős vendéglői teraszán, korsónyi hűs barna sörök – Nikšićko rulez! – és néhány más képregénye mellett A csodaszarvast is, azzal a felütéssel, hogy szerette volna, hogy megjelenjenek az újságban, vagyis a Családi Körben. Igen ám, de akkor még csak kifejezetten csapnivaló, nagyon rossz minőségben, az első közlésben – vagyis a korábbi publikációkban – megjelent nyomtatott változatok hevenyészett fénymásolataként tudta átadni nekem ezeket a szerző. Akkoriban talán még nem is épült ki köztünk teljesen a bizalom. :-) No, lett is ebből aztán hadd el hadd...

Nekem pedig mérlegelnem kellett. Vagyis meg kellett hoznom egy döntést... Ami végül is arra vezetett, hogy elfogadjam tőle a képregényeket az akkor látott iszonyatosan rossz minőségben is (ha túléli ez a blog a beköszöntést, akkor majd megmutatom itt idővel azokat a változatokat is...), mert fontosnak tartottam, hogy megmutassuk ezeket az olvasóknak. Hogy bizony ilyen is készült! Hogy dicsekedjünk a szerzőnkkel és az alkotónkkal, akire büszkék vagyunk... A Buksi-sorozatnak, főleg abban az időszakban egyébként is volt már egy ilyen, a vajdasági magyar képregényeket összegyűjtő, némileg talán rendszerező, összegző, rendezgető jellege is, ami kiteljesedni ugyan valóban nem tudott – jómagam is képtelen lettem volna végigvezetni ezt –, de egyszer még majd jó lenne valamilyen szinten, valamilyen formában visszatérni ehhez.

A csodaszarvas tehát 2020-ban öt részben, december 17-ig, csütörtökönként, abban a nagyon rossz technikai minőségben és kivitelben jelent meg folytatásokban a Családi Körben, a Buksi-sorozatban. Én igyekeztem ugyan a szerzőtől kapott csapnivaló fénymásolatokat szkennelés után számítógépen feljavítani, de igazából a lap tördelése és a képfeldolgozás is ellenünk dolgozott, ellenünk játszott az igencsak lejtős, műfüves focipályán... Megjelentek olyan képregényoldalak is akkor és ott, amelyek az általam elküldött – szerény képességeimhez mérten feljavított – változatban azért mégiscsak jobbak, szebbek, olvashatóbbak voltak, mint ahogyan azokat később a nyomdának leadták, vagy, ahogyan aztán az olvasók a Családi Körben a kezükbe vehették. Ez a publikáció tehát nem tekinthető teljes értékű képregényközlésnek – s nem nagy mentség erre az sem, hogy tulajdonképpen nem is az volt az elsődleges célja (mert, ha nem is az volt az elsődleges célja, de akkor is szerettük volna megbecsülni, és ezáltal felhívni rá a figyelmet...) – , inkább csak egy dokumentuma lett ez tehát annak, hogy egykor ilyen is volt a nap alatt... Azokból a fájlokból némi odafigyeléssel és csekélyke kis képfeldolgozói igyekezettel sokkal többet ki lehetett volna hozni... Azonban olyan figyelmetlenül és kapkodó módon csócsálták/dobálták be a fájlokat azokba az újságoldalakba, hogy azok jók, illetve minőséginek mondható képregénypublikációk akkor sem könnyen lehettek volna, ha kiváló minőségben kapjuk meg a szerzőtől az eredetiket.

No, de mindegy is. Annyi haszna mégiscsak volt ennek a két évvel ezelőtti publikációnak, hogy a szerző újra kedvet kapott... Elővette a régi képregénytáblákat és kézzel, aprólékos munkával kiszínezte azokat. Talán nem tévedek túl nagyot, ha azt mondom, hogy valamikor tavaly nyáron hoztam el tőle az így megújult/megújított változatokat. Szkenneltem, (számomra legalábbis...) új módszerrel írtam be az újraszedett, újragépelt szövegeket, s igyekeztem lehetőleg pofásan összeszerkeszteni... :-D

A képregény összesen öt, nagy méretű, A3-asnál is nagyobb táblából áll. Magammal hoztam ezeket, itthon beszkenneltem az egészet, és tavaly nyáron, a gödi TüKörkép című helyi, városi lap júniusi számában már meg is jelent az első része – első oldala, első táblája. Akkor még a folytatás reményében... A folytatás aztán nem technikai és nem személyes – mondjuk inkább úgy: külső, objektív, vis major – okok miatt elmaradt, de ez már egy másik téma lenne, ebbe felesleges is volna itt és most belefeledkeznünk.

Viszont valahol valamit én is elhibáztam! A jól végzett munka (s az ezzel járó, méltán kiérdemelt pihenés...) tudatában, vagyis az elvégzett szkennelés után már vissza is adtam Benes Lászlónak (a becenevén Kisbenesnek...) a kiszínezett képregényoldalakat, amikor észrevettem, hogy egy tábla mégiscsak hiányzik. Az első négy lap szkennelt fájljai hiánytalanul megvoltak a pen drive-omon, ahová elmentettem azokat, viszont az ötödik képregényoldal hiányzott. Ha a havonta megjelenő gödi TüKörképben folytatódott volna rendesen a képregénysorozat, ahogyan eredetileg elterveztem, akkor valószínűleg jobban kellett volna sietnem és igyekeznem, illetve akkor tavaly októberre legkésőbb mindenképp meg kellett volna oldanom ezt a problémát, így azonban némileg elhúzodott a dolog, eljárt felettem is az idő. A pandémia óta jóval ritkában járunk/jutunk haza mint korábban, így hát különösebben ugrálni sem tudtam. :-) Nomármost, ezt a hiányzó táblát csak a múlt héten sikerült újraszkennelnem, amikor otthon jártunk Zentán, és Kisbenes ismét elhozta hozzánk az eredeti, kézel rajzolt és színezett oldalakat. Utána meg már itthon illesztettem össze a fájlokat és írtam be a még hiányzó egy táblányi szöveget.

Ez most tehát elkészült, az éjjel már át is küldtem a szerzőnek, Kisbenes pedig már meg is osztotta a saját Facebook-profilján a oldalakat...

Isten hozta kedves olvasóinkat!

Én pedig úgy gondoltam, hogy a sikeres együttműködést most egy tematikus, képregényes blog megnyitásával fogom megünnepelni. Tegnap, amikor itt ezt megnyitottam, még úgy gondoltam, hogy a Képregényben a világ körül, vagy a Képregénnyel a világ körül címet adom majd neki, de ma délután – amikor újfent jöttem haza kocsival Gödről –, egy másik, lényegesen áthallásosabb megjelölés jutott az eszembe: Úthibák. Hiszen a fenti beszámoló is éppen ezeknek egy szemléletes példája...

Nagyon bízm benne, hogy túléli majd ez a blog ezt a beköszöntőt, bár magamat ismerve komoly kétségeim vannak efelől. A fenntartásaimmal Dunát, Tiszát és Miljackát egyszerre lehetne rekeszteni... Hiszen annyi hamvába hullt blogkezdemény jelzi már utamat és az úthibáimat, hogy cseppet sem lenne meglepő, ha a kezdeti lelkesedés után mégis folytatás nélkül maradna már megint egy ilyen oldal. Viszont terjeszteni, hirdetni és megosztani ezt a blogot, és az itt remélhetőleg folyamatosan megjelenő bejegyzéseket majd csak akkor kezdem el, ha már túl leszek a tizedik ide készült jegyzeten. Ha addig eljutunk, akkor már talán érdemes is lesz felhívni erre az egészre a nagyvilág vigyelmét... Bízzunk a legjobbakban, szeressük egymást gyerekek, a képregény legyen veletek!

És a te lelkeddel!